Aki arra az elhatározásra jut, hogy tengerimalacot tenyészt, biztos lehet benne, hogy fáradozásait hamarosan siker koronázza, hiszen a tengerimalacok szaporodóképessége külnösen jó.
A tapasztalt tenyésztő évente és nőstényenként átlag 16 vagy több utódhoz juthat. Mivel a fiatal állatok már 2 hónapos korban ivarérettek, elméleti számítások szerint egy éven belül két állat utódainak száma négyszáznál is több lehet. Viszont az ilyen óriási tengerimalac-termelés egyáltalán nem kifizetődő. Sajnos mára a piac és az állatkereskedések tengerimalac-igénye reég telített. Ma kereslet már inkább a gyógyszergyárak kísérleti laboratóriumai felől áll fenn. Ezek szükségeltét azonban egy-két nagy tenyészet látja el. Nyilván senki sem akarja, hogy fiatal állatai valamilyen laborban végezzék, ezért a legjobb, ha kevés, de mutatós állatokra korlátozod a tenyésztői tevékenységed. A valóban fajtiszta állatok felé azonban nagy igény mutatkozik, és ezekből rendszerint hiány van.
Amit tudni kell
Mielőtt a tenyésztéshez hozzáfogunk a következőket kell tudnunk. A nőstény 10-18 naposként 24 órán keresztül fogamzóképes. A párosodás gyorsan zajlik le. A hím mély, gurgulázó hangot adva, hintázó mozgással köröz a nőstény mögött, amely attól függően, hogy folyékony vagy nem, fogadja vagy elutasítja az udvarlást.
A vemhesség ideje 60 és 74 nap között változik. Az alom nagysága 3 és 7 utód lehet. A fiatal anyaállatok, amelyek először ellenek, általában kevesebb utódot hoznak a világra, mint az idősebbek, amelyek már többször ellettek.
Az állatok nem igényelnek különleges kiegészítő fészekanyagot, mert a fiatalok kifejezetten fészekhagyók. Semmiképp sem annyira tehetetlenek, mint pl. a fiatal nyulak, amelyek csupaszon és vakon jönnek a világra. A tengerimalacok ezzel szemben szüleik tökéletes, kicsinyített másai. Az első naptól kezdve szanaszét szaladgálnak a ketrecben, jól látnak és bundájuk is teljes. A kicsik képesek azonnal szilárd takarmányt is felvenni, természetesen anyjuk azért szoptatja őket, éspedig 14-20 napon keresztül. Ha ez az idő eltelt, választhatók el a fiatal állatok veszély nélkül anyjuktól.
Mindenekelőtt a fiatal állatok esetében, amelyek napról napra gyarapodnak, érdekes lehet a súlygyarapodást heti bontásban grafikonon ábrázolni. Ezáltal az állat növekedését naponta követhetjük, és bármilyen rendellenesség azonnal szembetűnik.
Az anyaállat egyébként ellés után azonnal fogmazóképes. Ezt a tényt sok tenyésztő ki is használja, hogy évente a maximális számú ellést elérje. A fiatal álltaok egy-kéthónapos korukban válnak ivaréretté. Erre az időre meg kell állapítanunk ivari hovatartozásukat, hogy a nőstényeket és a hímeket külön ketrecben nevelhessük tovább. A vemhesség alatt és az ellés után az apaállatot általában a ketrecben hagyhatjuk.
Aki tengerimalacot tenyészt kerülje, hogy két vagy több kant tartson egy nősténnyel ugyanabban a ketrecben, mert az állatok kölcsönösen megsebesíthetik egymást. Ha viszont kora ifjúságuktól tartunk két kant közös ketrecben nőstény nélkül, azok békésen meg fognak férni egymással.
Túl fiatal állatokat ne vonjunk tenyésztésbe, várjuk meg az állat három-, négyhónapos korá, mert a túl korán ellett nőstények növekedésükben többnyire visszamardnak. Az állatok négy-ötéves korukban vesztik el termékenységüket. Normál élettartamuk 6-8 év, de ismertek eseteket, amikor egy-egy példány tíz-, sőt tizenöt éves kort is megélt.
Beltenyésztés
Az ivari elkülönítés rendkívül fontos, hogy a beltenyésztést elkerüljük. A beltenyésztéssel ugyan bagyon szép tenyésztési eredmények érhetők el, mégis mindig tartsuk szem előtt, hogy a beltenyésztéssel nagyon gyorsan tönkretehetjük a legszebb tenyésztési eredményeket is. Ezért erre csak nagyon óvatosan és erős kontroll mellett vállalkozzunk!
Kedvelt beltenyésztési módszer, amikor a legszebb kan utódot az anyával párosítjuk, illetve a legszebb leányutódot az apával hozzuk össze. Aki azonban beltenyésztéssel akar próbálkozni, előtte feltétlenül tanulmányozzon genetikai szakkönyveket, ha nem akar nagyon szomorú eredményeket elkönyvelni.