- Először ünnepeljük együtt hármasban a mikulást, karácsonyt és az új évet.
Izgalmas, mozgalmas, várakozással teli, ideges, feszült, reménykedő, boldog, szomorú, örömteli, fájdalmas, kalandos, ünneplős év volt a 2011-es. Erről az évről aztán minden elmondható. Rengeteg új és jó dolog történt velünk.
A legjobb az egész évben az volt, hogy Picúr megérkezett hozzánk. Szerintem Gizmó is ezt a változást értékelte a legtöbbre. Már el sem tudom képzelni az életet a mi kis hercegnőnk nélkül.
Csodálatos dolog volt a kicsik születése és fejlődése. Örülök, hogy ennek szemtanúja lehettem.
A legrosszabb dolog az évben Gizmó ivartalanítása és az utána való gyógyulás volt. Szerintem ezzel ő is egyetért. De most már hála istennek túl vagyunk rajta és már a múlté az egész.
Nehéz volt elengedni a két kis malackát. Talán anyának volt a legnehezebb. De még sokáig mindenről ők jutottak az eszembe. Sajnos nem kapunk híreket a két kicsiről. De biztos, hogy jó helyen vannak.
Annyi biztos, hogy nem volt unalmas évünk. Még sosem volt ilyen mozgalmas évem és ezt a két gyönyörű, bájos, szeretni való kicsi malacomnak köszönhetem. Remélem, hogy a jövő év is sok szép, boldog, jó és emlékezetes eseményt tartogat majd számunkra.
Most, hogy téli szünet van az iskolában, a malacoknak nem kell egész nap a helyükön lenniük, helyette viszont egész nap szabadon lehetnek a szobában. A napirend úgy szokott kinézni suli időben, hogy reggel hatkor megkapják a reggelit és én elmegyek suliba, délután négyre érek haza, kiveszem őket a helyükről és este hétig kint lehetnek a földön, akkor jön a vacsi úgyhogy haza kell menni. Szünetben viszont máshogy néz ki a napirend. Reggel hatkor reggeli, én vissza megyek még egy-másfél órát pihenni, majd végleg ébresztő a malackáknak, ( kicserélem a vizüket, elhúzom a függönyt, vagy villanyt kapcsolok) kiteszem őket a földre és kedvükre szaladgálhatnak, játszhatnak. Szintén este hétkor kell haza menniük. Nagyon élvezik, ha szabadon lehetnek, kergetőzhetnek, játszhatnak, imádják ha nagy tér áll rendelkezésükre. Alapvetően inkább csak szundikálnak, rágcsálnak, bújócskáznak. De ha szabadon vannak, akkor kicsit több mindent csinálnak. Például Gizmó végig kergeti a szobán Picúrt többször is, egymást túrják ki a jobbnál jobb pihenő helyekről, bújócskáznak, követelik a sok simit, próbálnak bejutni az ágy alá. Ez utóbbi fő elfoglaltságot jelent számukra. Szerencsére eddig csak ritkán jutott be bármelyik is az ágy alá. De amíg megpróbálnak bejutni, és egymást kergetik addig is jól kifáradnak. Délelőtt még nagyon aktívak, sokat játszanak, délben alszanak egy nagyot, délután követelik a sok simit és a jutalomfalatokat. Aztán még szaladgálnak egy kicsit, rágcsálnak egy kis szénát és következhet a délutáni nagy alvás. Addigra ugyanis annyira kifáradnak, hogy még Picúrt is simán meg lehet simogatni a földön, amit máshogy nem szokott hagyni, ha ébren van. Persze nem szoktam zaklatni alvás közben, összesen kétszer simogattam meg őt. Alapvetően nem szeretnek este hazamenni, meg is értem őket. De amikor egész nap szabadon vannak, kevésbé tiltakoznak a hazamenetel ellen. Kifáradnak ugyanis estére. Jöhet a vacsi és egészen reggelig alszanak. Vagy legalább én azt hiszem, mivel nem hangoskodnak éjszaka. Persze attól még könnyen meglehet, hogy csendben eljátszanak egymással. Most majdnem két hétig minden nap folyamatosan szabadon vannak, így biztos, hogy lesz mint kipihenniük iskola időben. Amúgy sem kicsi a lakhelyük, bőven van benne hely játszani, szaladgálni, de a szobában azért mégis csak nagyobb a hely és sokkal izgalmasabb a játék. Több helyre lehet elbújni, nagyobb távokat lehet lefutni. Imádom ilyenkor nézni őket, ilyenkor látszik csak igazán a személyiségük. Ilyenkor tudom csak igazán értékelni, hogy ketten vannak. Amíg csak Gizmó volt, addig én játszottam vele, de sosem tudtam annyira kifárasztani mint Picúr. Kellenek egymásnak. Remélem, hogy még sok-sok évig együtt leszünk majd hármasban.
Vagy a hold állása, vagy az időjárás, vagy a fényviszonyok, vagy a jó helyre pakolt bújók- rágcsák- csemegék hatására ma a malackák nagyon boldogok voltak és sokat ugrándoztak, mint a pattogatott kukorica. Olyan boldog voltam, hogy ennyire élvezik a szabadságot. A felnőtt malackor már nem ugrándoznak mint a pattogatott kukorica, ez inkább a bébi malackák szokása. De most minden megfelelt a malacok igényeinek és ennek látványos jelét adták. Ennél jobb utókarácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna. Látni, hogy boldogok és szeretik az életet.
A Jézuska sem feledkezett meg a malacokról. Kívánság listája nem volt ugyan a malackáknak, de a gazdi azért talált olyan dolgot, aminek örülnek a csöppségek.
Ez volt az első hármasban töltött karácsonyunk. És nagyon jól sikerült. A malackák örömmel fogadták a finom vegyes gyümölcsös rágcsát. Amint kinyitottam már jöttek ki. Illetve először Gizmó, mert ugye a főnöknek kell először megkóstolni, hogy biztos ehető- e amit a gazdi odanyújt.
A nagyobb ajándékuk egy nagy, színes szőnyeg lett. Ezt csak megmutattam neki és eltettem későbbre. Mert néha ki kell majd mosni a szőnyegüket és addig kell egy másik. Kaptak még egy egykilós tápot és zöldséges jutalom falatokat.
A gyümölcsös fogkoptatót Picúr nyalta meg egyedül, de egyenlőre nem nagyon jött be neki.
A vitaminos "jutalomfalatot" egyenlőre még nem kapták meg. Egyszerre azért nem akarok mindent odaadni nekik.
Jól sikerült a közös karácsonyunk.... örülök, hogy tetszik neki a sok finomság. Hallgattunk egy kis karácsonyi gyerekdalt, hogy valamennyire azért karácsonyi hangulat legyen. Nem tudom, hogy tetszett-e nekik, de mindenesetre nem zavarta őket a nagy pihenésben. Hó és hideg nem nagyon van, és így nincs karácsonyi hangulatom, a dalok viszont kicsit segítettek abban, hogy elhiggyem mégis csak tél van és karácsony.
Most, hogy a suliban téli szünet van majdnem két hétig, én pedig itthon tudok velük lenni nem kell a helyükön kuksolniuk, szabadon lehetnek a szobában egész nap. Jól ki is fáradnak estére.
Jó látni, hogy mindkét malacka boldog.
Nagyon boldog vagyok, hogy végre hármasban ünnepelhettünk. Tavaly volt először, hogy Gizmóval együtt karácsonyoztunk. Akkor még új volt mindkettőnk számára a közös ünneplés. Most viszont már Gizmónak volt malac társa akivel megoszthatja a finom falatokat, akivel kergetőzhet, játszhat. Számára az a legnagyobb ajándék, hogy ott van neki Picúr. És nekünk is nagy ajándék.
Amíg nem volt velünk Picúr nem is tudtam, hogy Gizmónak mennyire szüksége van egy kicsi lányra. Hát még nekem. Csodálatos dolog őket nézni, gondozni, velük lenni és játszani.
Köszönöm, hogy lehetnek nekem, hogy boldogok, egészségesek és szeretik egymást.
Tudom, hogy a blog nem rólam szól, de amit én szeretnék, azt a malackáknak szánom. De tudom, hogy lehetetlen kívánság, amit idén karácsonyra szeretnék.
A neten barangolva rábukkantak egy újfajta ketrecre. Ami igazából nem is ketrec, hanem csak rácsok. Angolul c&c cage-nek hívják az elkészült művet.
Bizony a nagy szakállú nem feledkezett meg a malackáimról sem, hiszen ők is jó gyerekek voltak egész évben. Csokit ugyan nem hozott nekik a mikulás, mert tudja, hogy az egészségtelen számukra. Inkább egy fából készült bújóval és egy csörgős szénalabdával kedveskedett nekik.
