2011. szeptember 19., hétfő

Új táp2

Már igazán kezdem unni, hogy állandóan úgy táp után kell nézni és sosem ehetik sokáig.
Az első táp volt a legjobb, a happy food márkájú. Ezt nagyon szerették a malackák és Gizmó majdnem egy évig ezt ette. Mindig elfogyott az összes alkotóeleme a tápnak. Egy ez fél kilós táp volt és csak 300 forintot fizettem érte.

2011. szeptember 11., vasárnap

Egyszerre négyen a szőnyegen

Mióta Gizmó hozzánk került, minden napja úgy zajlott, hogy délelőtt a saját helyén volt, délután pedig mikor hazajöttem mindig kiengedtem sétálni a szobába. Kb. 3-tól este 7-ig kint volt. Amikor megjött Picúr akkor már nyár volt, így Gizmó az egész napot kint töltötte és Picúr ezt szokta meg. Aztán kicsit visszavettünk a sétából, mert úgy tűnt, hogy Picúr terhes. Nem sétált már, csak feküdt egy helyben szinte egész nap. Persze néha azért tett pár lépést, de nem volt túl sok. Így nem is volt értelme kimozdítani a biztonságos, puha zugából, hiszen nem tudhattuk, hogy mikor érkeznek a kicsik.

2011. szeptember 10., szombat

Két tengerimalac, két egyéniség

Mikor Gizmót haza hoztuk még nagyon félénk volt és nem bízott az emberekben. Nem volt többé anya és apa malacka, nem voltak többé testvérkék, nem volt többé régi (ideiglenes) gazdi. Bekerült egy családba, ahol mindenki az ő kívánságait leste, őt akarta simogatni, vele akart foglalkozni. Valaki mindig ott volt mellette és beszélt hozzá.
Félős malacka volt, oly annyira, hogy miután haza hoztuk, napokig még csak a ketrec sarkában kuporgott és figyelte a megváltozott világot. Aztán megenyhült és óvatosan ugyan, de közeledni kezdett az új családjához. Nagyon ember centrikus malacka lett belőle. Nagyon igényli az emberek közelségét, akarja és követeli a simogatást. Kézből sokkal több minden megeszik/megkóstol, mint a tálból. Simogatás közben dorombol. Nem zavarja, ha a hátára fektetem és simogatom a hasát. Minden ellenkezés nélkül elviseli a karom vágást. Szépen, ügyesen beveszi a gyógyszert (fájdalomcsillapító). Hagyja, bár nem szereti ha a szőrét (sokáig) fésülöm. Nem szeret az itatóból inni, csak ha frissen karok bele vizet. Imád a szobában szaladgálni, szeret ölben lenni. Ölében tiszta malacka. Jelzi, ha menni támad kedve, ilyenkor finoman jelzésképpen megharapja az ujjamat. Szeret elbújni. Imádja az uborkát, salátát, füvet, paradicsomot, kukoricát, borsót. És persze a széna a másik nagy kedvenc. Egy nyugodt, békés, türelmes malacka. Néha úgy tűnik, hogy gondolkodik mielőtt cselekedne. Határozott elképzelései vannak arról, hogy mit szeret és mit nem. És amit bizony nem szeret, azt nem is próbálja ki. Ha nem tetszik neki valami, akkor elszalad.
Nem mondom, hogy szereti a fürdést, de nem is ellenkezik miatta. Illetve a fürdés részével még semmi gondja nincs is. Szereti, ha beszappanozom, mert olyankor jól megmasszírozom, sokat simogatom. Még a víz sincs ellenére. Azt viszont nem szereti, amikor a törölközőbe csavarom. A hajszárítót pedig egyenesen utálja. Ha teheti, akkor mindig messzire szalad tőle. Pedig igazán alacsony fokozaton használom.

Picúr már egy teljesen más malacka. Vele korán sem könnyű. Ő világ életében malacok között élt. Először a szüleivel és testvéreivel, aztán a kereskedésben a többi malacka között. Nem nagyon foglalkozott vele senki sem. Így ő már nehezebb eset. Mivel nem ragaszkodik annyira az emberhez, mint Gizmó, így ő kiszámíthatatlanabb. Érkezése előtt is malacok között volt és miután megjött utána is. Szóval ő már sosem lesz annyira ember központú, mint Gizmó.
Akkor lehet megsimogatni, amikor ő jön oda és kiköveteli a simogatást. Csak azután lehet megsimogatni, hogy megszagolgatta a kezemet és megnyalogatta kicsit. Hátulról sosem lehet neki simit adni, mert azonnal elmenekül. Nem szereti, ha kivesszük a helyéről. Pedig ugyanúgy szoktattuk kézhez, mint Gizmót. Elviseli, hogy ölben "kell" lennie, de nem rajong a dologért. Ha úgy tartja kedve akkor néha dorombol, de a legtöbbször elmegy felfedező útra. A fésülés ellen nincs kifogása. Az ételt kézből is elfogadja, de általában arrébb voltul vele. Nem azért, mert fél tőlem, hanem azért, mert attól fél, hogy valaki elveszi tőle a finom falatokat. Ő egy félénkebb, tartózkodóbb malacka, akinek határozott elképzelései vannak. Nem simogathatja akárki, akármikor. Nála pontosan kell érkeznie a reggelinek és a vacsorának. Először a füvet eszi meg és csak utána a többit. A legjobban a salátát, füvet, borsót, paradicsomot, görög dinnyét eszi meg. Nem szereti a karomvágást, ha a hátára fordítom, ha hirtelen mozdulok meg, ha vissza teszem a helyére, és a sárga répát sem eszi meg.
A fürdést pedig nagyon-nagyon nem szereti. De ezen majd próbálunk változtatni. Ahogy egyre nagyobb lesz és egyre többször fürdik majd, úgy kedveli majd meg a vizet.
A két malacka viszont tökéletesen kiegészíti egymást. Gizmó a megfontolt, gondolkodó, kedves, ember szerető malacka. Picúr pedig a tartózkodó, gondolkodó, óvatos, aktív, embert egyre jobban szerető malacka.

Méreckedés

Biztos voltam abban, hogy változott a két felnőtt malac súlya.
Picúr esetében számítani lehetett, arra, hogy a szülés után kevesebbet fog nyomni.
Szülés előtt 80-86 dkg között volt. Most 637 g-ot nyom. Tehát fogyott. De ez természetes. Ezzel még nincs is gond. Nem úgy, mint Gizmónál.
Azzal tisztában voltunk, hogy Gizmó súlya a műtét és az azt követő nehéz időszak miatt szintén csökkenni fog. De, hogy ennyire, azt nem vártam volna.
A műtét napján vagyis augusztus 22.-én az orvosnál 1 kg 30 dkg-ot mértek. Ma gondoltam megmérem és meglepetésemre már csak 1218 g-ot nyom. Szóval elég sokat fogyott. Egy ilyen kis malachoz képest, biztos, hogy sok az a súlya, mit elvesztett. A műtét hetén alig evett, aztán a múlt héten már kicsit többet falatozott. A héten pedig teljesen rendben volt az étkezése. Ha a múlt héten mértem volna még ennél is kevesebbet nyomott volna.
A két kicsi külön-külön 150 grammal született. Ma pedig Foltoska 245 g, a kis Szürke pedig 258 g.
Gyorsan gyarapodik a súlyuk, jól esznek és sokat szaladgálnak.
Ezentúl rendszeresen fogom mérni a súlyukat.

2011. szeptember 9., péntek

Kontrollon6...Vége

Ma öcsi is elkísért a dokihoz. Megint a kedves doki volt, ahogy egész héten. Biztos, hogy korán mentünk, és nem dolgozott még a másik. Hiszen délben az emberek többsége még dolgozik és csak délután viszi orvoshoz az állatkáját.

Három hetes tengerimalacok....eldőlt a nemük....

2011. szeptember 7., szerda

Újra együtt

Tegnap délután óta együtt van egy ketrecben a négy malac. Reggel összeraktam őket, mert azt éreztem, hogy Gizmónak már igazán szüksége van a kicsikre. Délután láttam, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nagyot sétáltak az ágyon és gondoltam, hogy ha már ilyen jól elvannak együtt, akkor itt az ideje újra egyesíteni a csapatot. Féltem, hogy az éjszaka hogy fog zajlani, mert rég volt már, hogy együtt lettek volna. De szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. Nem zavarta egyiket sem, hogy többet vannak egy ketrecben, mint eddig. Gizmó elég udvarias és engedékeny malacka volt, nem bántotta a kicsiket és hagyták egymást enni.
Reggel pedig közös visítással ébresztettek és alig várták már a reggelit. A mai napot is együtt töltötték végig. És ez most már így lesz jövő hét keddig. Amikor is el kell választani a kicsiket az anyjuktól. Addig pedig legyen szent a béke.

Kontrollon5

Egyre rutinosabban megyünk már a dokihoz. Minden második délután pár perc az életünkből azzal telik, hogy meglátogatjuk a doktor bácsinkat. Hétfőn és ma is a kedvesebbik doki bácsi volt.
Nem sokáig voltam suliban, úgyhogy egyre már ott is voltam Gizmóval a rendelőben. Éppen nem volt senki a doki és az asszisztens pedig a váróban beszélgetett. Azonnal behívott minket. Mondta, hogy szebb már Gizmó sebe, örül, hogy már nem gennyes és pénteken szeretne minket újra látni.
Örülök, hogy azt gondolja, hogy jobb a seb, de én jobban örültem volna annak, ha nem is kellett volna már többet orvoshoz menni. Jobb lett volna azt hallani, hogy rendben van és már nincs dolgunk a dokival.
Szerencsére sikerült gyorsan túl lenni az egészen. Gyorsan leecsetelte, visszatettük a helyére Gizmót és már úton is voltunk hazafelé.
Alig negyed órát voltunk távol itthonról.
Remélem, hogy legközelebb már azt mondja majd a doki, hogy nem kell többet menni és meggyógyult a seb. De biztos, hogy nem ezt fogja mondani. Ahhoz még túl nyílt a seb. Bár két nap alatt még sok minden változhat.

2011. szeptember 6., kedd

Felnőnek a kicsik

Tegnap délután először a szürke kezdte el használatba venni az önitatót, majd kb. egy órával később a kis foltos is megkóstolta a vizet. Ilyet még sosem csináltak eddig, ebből pedig tudni lehetett, hogy már csak ideig óráig fog tartani a szopcsizás.

2011. szeptember 5., hétfő

Kontrollon4

Pénteken voltunk ugye utoljára orvosnál Gizmóval és akkor azt mondta a doki, hogy a jövő héten minden nap menjünk és lekezeli a sebet.
Hát ma is útnak indultunk. Bár most öcsi nem tartott velünk, mert neki ma suli volt. Így sajnos egyedül kellett mennem.

2011. szeptember 4., vasárnap

Megérzésről

A tengerimalacok elméletileg szeretnek elbújkálni. A három kicsire ez igaz is. Folyton a takaró alatt vagy a kartonpapírból készült házikóban vannak. Gizmóval azonban más a helyzet. Ő még sosem mászott a takaró alá és a kartonházikókban is csak alszik.
Gondoltam, hogy ma kiveszem őket a helyükről és sétálhatnak egy kicsit az ágyon. Közben pedig lehetőséget szerettem volna adni Gizmónak arra, hogy felfedezze, kipróbálja az újonnan beszerzett szállító dobozát.

2011. szeptember 3., szombat

Képek...

Ketten szundítanak

Szállító box

Sosem hittem volna, hogy valaha szállító dobozt kell vegyek a tengerimalacaimnak.
Amikor szóba került, hogy Gizmót műtétre visszük, akkor fordult meg először a fejemben, hogy talán kéne egy ilyen kis szállító dobozka neki. De azt gondoltam, hogy nem megyünk olyan sokszor orvoshoz, hogy szükségünk legyen rá. Egyszer megyünk a műtétre, aztán ellenőrzés és végül varrat szedés. E helyett viszont sokkal többször kellett orvoshoz vinni Gizmót. És fogunk a jövő héttől még elég sokat járni orvoshoz. Most volt egy kis pénzem és úgy döntöttem, hogy ha nem túl drága egy ilyen szállító doboz, akkor veszek egyet. Hiszen a jövő héten minden nap orvoshoz megyünk majd, akkor pedig szükség lesz rá. Praktikusabb, könnyebb ebben szállítani a malacot, neki és nekünk is jobb.
Úgy voltam vele, hogy nem akarom egy dobozba bezárni, főleg a nagy melegben, de ez így tűnik, hogy elég jól szellőzik és biztonságos.
Egyenlőre még nem tette bele Gizmót, majd csak hétfőn. Elég nagy, úgyhogy simán bele fog férni drága malacka. Aztán meglátjuk, hogy mennyire tetszik neki. Remélem, hogy megfelel majd neki, és jobban érzi magát benne.
Egy darabig remélem, hogy nem kell másikat venni és abban bízom, hogy nem kell majd sokáig használni. De még bármikor szükség lehet rá, úgyhogy most már ideje volt megvenni.
Valószínű, hogy nagyot fog nézni az orvos is, hogy micsoda doboza van Gizmónak, hiszen eddig egy használaton kívüli kis ketrecben vittük el öcsivel a malackát az orvoshoz.
Nekem nagyon tetszik már útközben vizsgálgattam, hogy miket tud. Nagyon tetszik.

2011. szeptember 2., péntek

Kontrollon3

Ma ismét hivatalosak voltunk az orvosunkhoz. Gizmó sebe továbbra sem gyógyul rendesen. Az egyik oldal már szépen begyógyult, a jobb oldal viszont csak nem akarja az igazat. Ott még mindig van egy nagy és mély seb.

Két hetes tengerimalacok

Bizony már ilyen nagyok Picúr kölykei. "Sokat" nőttek, okosodtak és már szinte teljesen önállóak. Picúr nem is hagyja már, hogy bármikor szopizzanak a kicsik. Egyre kevesebb van hátra, abból az időből, amit még velünk töltenek. Kb. 14-20 napig szopcsiznak a kicsik, tehát már ebből a korszakból sincs túl sok hátra. És két hét múlva elutaznak a végleges gazdikhoz. Nagyon fognak hiányozni. És a kis foltos pofijú lányzóba szerettem bele. De tudom, hogy máshol is szeretni fogják és boldog lesz. Biztos, hogy Picúrnak is hiányozni fognak. De addigra talán együtt lehet majd Gizmóval és kevésbé fogja megviselni a kölykei elvesztése.