BÚÉK!!!!

Ballag már az esztendő,
vissza-vissza nézve, 

nyomában az öccse jő
vígan fütyörészve. 

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi ,

pedig még csak gyermek. 

Lépegetnek szótlanul,

... s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
múlttal a jövendő!
BÚÉK!! 

2011-es év összegzése

1. - Picúr megérkezése,
2. - Gizmó egy éves lett,
3. - Picúr vemhes, két bébinek ad életet,
4. - Gizmó ivartalanítása,
5. - Négy malacunk van,
6. - Gizmó megszökik a helyéről,
7. - Tápváltások,
8. - Picúr fél éves,
9. - Új lakást kapnak,
10. - Foltos gazdira talál,
11. - Szöszi gazdira talál,
12. - Gizmó ismét megszökik,
13. - Első hármasban töltött halloween,
14. - Picúr névnapja,
15. - Első tök evés,
16. - Picúr első karomvágása,
17. - Picúr első fürdetése,
18. - Először ünnepeljük együtt hármasban a mikulást, karácsonyt és az új évet.

Izgalmas, mozgalmas, várakozással teli, ideges, feszült, reménykedő, boldog, szomorú, örömteli, fájdalmas, kalandos, ünneplős év volt a 2011-es. Erről az évről aztán minden elmondható. Rengeteg új és jó dolog történt velünk. 

A legjobb az egész évben az volt, hogy Picúr megérkezett hozzánk. Szerintem Gizmó is ezt a változást értékelte a legtöbbre. Már el sem tudom képzelni az életet a mi kis hercegnőnk nélkül. 

Csodálatos dolog volt a kicsik születése és fejlődése. Örülök, hogy ennek szemtanúja lehettem.

A legrosszabb dolog az évben Gizmó ivartalanítása és az utána való gyógyulás volt. Szerintem ezzel ő is egyetért. De most már hála istennek túl vagyunk rajta és már a múlté az egész. 

Nehéz volt elengedni a két kis malackát. Talán anyának volt a legnehezebb. De még sokáig mindenről ők jutottak az eszembe. Sajnos nem kapunk híreket a két kicsiről. De biztos, hogy jó helyen vannak. 

Annyi biztos, hogy nem volt unalmas évünk. Még sosem volt ilyen mozgalmas évem és ezt a két gyönyörű, bájos, szeretni való kicsi malacomnak köszönhetem. Remélem, hogy a jövő év is sok szép, boldog, jó és emlékezetes eseményt tartogat majd számunkra. 

Maratoni alvás

Most, hogy téli szünet van az iskolában, a malacoknak nem kell egész nap a helyükön lenniük, helyette viszont egész nap szabadon lehetnek a szobában. 
A napirend úgy szokott kinézni suli időben, hogy reggel hatkor megkapják a reggelit és én elmegyek suliba, délután négyre érek haza, kiveszem őket a helyükről és este hétig kint lehetnek a földön, akkor jön a vacsi úgyhogy haza kell menni. 
Szünetben viszont máshogy néz ki a napirend. Reggel hatkor reggeli, én vissza megyek még egy-másfél órát pihenni, majd végleg ébresztő a malackáknak, ( kicserélem a vizüket, elhúzom a függönyt, vagy villanyt kapcsolok) kiteszem őket a földre és kedvükre szaladgálhatnak, játszhatnak. Szintén este hétkor kell haza menniük. Nagyon élvezik, ha szabadon lehetnek, kergetőzhetnek, játszhatnak, imádják ha nagy tér áll rendelkezésükre. 
Alapvetően inkább csak szundikálnak, rágcsálnak, bújócskáznak. De ha szabadon vannak, akkor kicsit több mindent csinálnak. Például Gizmó végig kergeti a szobán Picúrt többször is, egymást túrják ki a jobbnál jobb pihenő helyekről, bújócskáznak, követelik a sok simit, próbálnak bejutni az ágy alá. Ez utóbbi fő elfoglaltságot jelent számukra. Szerencsére eddig csak ritkán jutott be bármelyik is az ágy alá. De amíg megpróbálnak bejutni, és egymást kergetik addig is jól kifáradnak. Délelőtt még nagyon aktívak, sokat játszanak, délben alszanak egy nagyot, délután követelik a sok simit és a jutalomfalatokat. Aztán még szaladgálnak egy kicsit, rágcsálnak egy kis szénát és következhet a délutáni nagy alvás. Addigra ugyanis annyira kifáradnak, hogy még Picúrt is simán meg lehet simogatni a földön, amit máshogy nem szokott hagyni, ha ébren van. Persze nem szoktam zaklatni alvás közben, összesen kétszer simogattam meg őt. 
Alapvetően nem szeretnek este hazamenni, meg is értem őket. De amikor egész nap szabadon vannak, kevésbé tiltakoznak a hazamenetel ellen. Kifáradnak ugyanis estére. Jöhet a vacsi és egészen reggelig alszanak. Vagy legalább én azt hiszem, mivel nem hangoskodnak éjszaka. Persze attól még könnyen meglehet, hogy csendben eljátszanak egymással. 
Most majdnem két hétig minden nap folyamatosan szabadon vannak, így biztos, hogy lesz mint kipihenniük iskola időben. 
Amúgy sem kicsi a lakhelyük, bőven van benne hely játszani, szaladgálni, de a szobában azért mégis csak nagyobb a hely és sokkal izgalmasabb a játék. Több helyre lehet elbújni, nagyobb távokat lehet lefutni. Imádom ilyenkor nézni őket, ilyenkor látszik csak igazán a személyiségük. 
Ilyenkor tudom csak igazán értékelni, hogy ketten vannak. Amíg csak Gizmó volt, addig én játszottam vele, de sosem tudtam annyira kifárasztani mint Picúr. Kellenek egymásnak. 
Remélem, hogy még sok-sok évig együtt leszünk majd hármasban. 

Popcorn

Vagy a hold állása, vagy az időjárás, vagy a fényviszonyok, vagy a jó helyre pakolt bújók- rágcsák- csemegék hatására ma a malackák nagyon boldogok voltak és sokat ugrándoztak, mint a pattogatott kukorica. Olyan boldog voltam, hogy ennyire élvezik a szabadságot. 
A felnőtt malackor már nem ugrándoznak mint a pattogatott kukorica, ez inkább a bébi malackák szokása. De most minden megfelelt a malacok igényeinek és ennek látványos jelét adták. 
Ennél jobb utókarácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna. Látni, hogy boldogok és szeretik az életet. 

Boldog karácsonyt!

A Jézuska sem feledkezett meg a malacokról. Kívánság listája nem volt ugyan a malackáknak, de a gazdi azért talált olyan dolgot, aminek örülnek a csöppségek.

Ez volt az első hármasban töltött karácsonyunk. És nagyon jól sikerült. A malackák örömmel fogadták a finom vegyes gyümölcsös rágcsát. Amint kinyitottam már jöttek ki. Illetve először Gizmó, mert ugye a főnöknek kell először megkóstolni, hogy biztos ehető- e amit a gazdi odanyújt.

A nagyobb ajándékuk egy nagy, színes szőnyeg lett. Ezt csak megmutattam neki és eltettem későbbre. Mert néha ki kell majd mosni a szőnyegüket és addig kell egy másik. Kaptak még egy egykilós tápot és zöldséges jutalom falatokat.
A gyümölcsös fogkoptatót Picúr nyalta meg egyedül, de egyenlőre nem nagyon jött be neki.
A vitaminos "jutalomfalatot" egyenlőre még nem kapták meg. Egyszerre azért nem akarok mindent odaadni nekik.

Jól sikerült a közös karácsonyunk.... örülök, hogy tetszik neki a sok finomság. Hallgattunk egy kis karácsonyi gyerekdalt, hogy valamennyire azért karácsonyi hangulat legyen. Nem tudom, hogy tetszett-e nekik, de mindenesetre nem zavarta őket a nagy pihenésben. Hó és hideg nem nagyon van, és így nincs karácsonyi hangulatom, a dalok viszont kicsit segítettek abban, hogy elhiggyem mégis csak tél van és karácsony.
Most, hogy a suliban téli szünet van majdnem két hétig, én pedig itthon tudok velük lenni nem kell a helyükön kuksolniuk, szabadon lehetnek a szobában egész nap. Jól ki is fáradnak estére.
Jó látni, hogy mindkét malacka boldog.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre hármasban ünnepelhettünk. Tavaly volt először, hogy Gizmóval együtt karácsonyoztunk. Akkor még új volt mindkettőnk számára a közös ünneplés. Most viszont már Gizmónak volt malac társa akivel megoszthatja a finom falatokat, akivel kergetőzhet, játszhat. Számára az a legnagyobb ajándék, hogy ott van neki Picúr. És nekünk is nagy ajándék.
Amíg nem volt velünk Picúr nem is tudtam, hogy Gizmónak mennyire szüksége van egy kicsi lányra. Hát még nekem. Csodálatos dolog őket nézni, gondozni, velük lenni és játszani.
Köszönöm, hogy lehetnek nekem, hogy boldogok, egészségesek és szeretik egymást.


Boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Mit szeretnék a Jézuskától?

Tudom, hogy a blog nem rólam szól, de amit én szeretnék, azt a malackáknak szánom. De tudom, hogy lehetetlen kívánság, amit idén karácsonyra szeretnék. 

A neten barangolva rábukkantak egy újfajta ketrecre. Ami igazából nem is ketrec, hanem csak rácsok. Angolul c&c cage-nek hívják az elkészült művet. 

Mikulás a malacokkal

Bizony a nagy szakállú nem feledkezett meg a malackáimról sem, hiszen ők is jó gyerekek voltak egész évben. Csokit ugyan nem hozott nekik a mikulás, mert tudja, hogy az egészségtelen számukra. Inkább egy fából készült bújóval és egy csörgős szénalabdával kedveskedett nekik.

Pancsolás

Gizmóval nem szokott gond lenni fürdésnél. Szereti a vizet, sok-sok simogatást kap közben, kényeztetem és foglalkozom vele, ez pedig nagyon is bejön neki. 

Szappanozás közben olyan kis karcsúnak tűnik, a vizet kis bundája annyira tetszik nekem. Olyan jó ilyenkor simogatni. 

Az első alkalommal sem ellenkezett és azóta sem teszi, mindig jó őt fürdetni. 

Picúr és a sikeres karomvágás

Ideje volt már levágni a malackák karmát,de az elmúlt időszakban sokáig voltam suliban, a másik gazdi pedig nem tudja egyedül megcsinálni a karmocskákat. Úgyhogy egy ideje már hosszabb karmokkal éldegéltek a csöppségeink. 

Gizmó durcás

Gizmó pár napja rákapott séta közben a cellux evésre, annak ellenére, hogy táp és zöldség, illetve széna is rendelkezésére áll. Eddig ha rászóltam, akkor azonnal abba hagyta a rágást és elszaladt.

Novemberi méreckedés

Picúr felszedett egy kicsit magára. A mai méreckedés alkalmával meglepődve láttam, hogy már 890-en gramm. El sem akartam hinni. Hogy lehetséges ez?! Arra gondoltam, hogy talán a kicsik születése, és hogy abba hagyták a szopizást, már nem szükséges másokat is táplálnia és így kicsit tudott hízni. Meg talán az is közre játszik, hogy jön a tél és kicsit lustábbak a drágaságaim. Kevesebb mozgás, ugyanannyi étel, nincs szopizó kölyök megtette a hatását. Viszont annak érdekében, hogy nem legyen probléma kicsit változtatni kell a táp és zöldség adagon, és a mozgás időtartamán. Viszont több szénát esznek, hiszen annak kéne a fő tápláléknak lenni. 
Délután mikor hazajövök azonnal kiveszem őket, nem csak öttől hétig sétálhatnak, hanem háromtól hétig. Ez pedig ilyen kis állatok esetében sokat jelent. 
Majd meglátjuk, hogy a jövő hónapban mennyit mutat majd a mérleg. 
Gizmó esetében is van egy kis változás, de nála nem ennyire drasztikus. Ő most csak 1320 gramm. Ő mondjuk már egy kifejlett malacka, akinek megvan a napirendje, és többet is mozog mint a kis hercegnő. Aki  még nőni fog. 
Bár ő is imádja a pocakját, mondta is a doki, hogy milyen nagy malacka. A hosszút mondjuk nem tudom, de tényleg jóval nagyobb, mint Picúr. 

Hámhoz szoktatás

Gizmó előnyben van a hám viselésével kapcsolatban. Ő már tavasz óta hámos, elég sokat sétált, játszott már benne, jól megszokta. Nem zavarja már a dolog és minden gond nélkül elviseli már.

Így eszik a tököt....

Picúr névnapja

Ma ünnepli ez a csodálatos malacka az első névnapját. Most nyáron érkezett hozzánk, és mára a család része lett a család imádott malackája.

Halloween a malacokkal

Megünnepeltük a malackákkal először hármasban a halloweent.

Olvastam, hogy a malacok szeretik, sőt odavannak a sütőtökért. Gondoltam teszünk egy próbát és kapnak egy falatot még sütés előtt.

Miért nem érkeznek a kicsik?

Talán mert elszámoltam magam?!

És augusztus 19-étől számoltam a terhességet. És csodálkoztam, hogy ha ma a 70.-dik nap van, akkor miért nem jöttek még meg a kicsik!

Gizmó megszökött....

Ma reggel arra ébredtem, hogy a tesóm kiabál, hogy a malacka a földön van és nem tudja vissza tenni a helyére, mert megharapta. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam is ki a szobába. Megnyugtattam Gizmót, sokat simogattam, aztán megnéztem, hogy nem esett-e baja. Nem törött a lába, nem fájlalja a hasát, a fogai is  rendben vannak és a buksija sem érzékeny. Úgy tűnt tehát, hogy rendben van. 

65.nap

Még mindig az a fő téma a családban, hogy Picúr mikor fogja világra hozni a kicsiket. Jó lenne, ha akkor történne a szülés, amikor otthon vagyunk és tudunk rá figyelni, és közbe tudunk lépni, ha szükséges. 

Már tényleg ideje lenne megszületniük a kicsiknek. Bár minél több időt vannak bent, annál egészségesebbek lesznek. Ma már alaposabban is megvizsgáltam a hasát és most úgy tűnik, hogy csak egy baba lesz. Ahogy megfogtam a hasát, csak az egyik oldal dudorodott ki. A hasa másik oldala viszont teljesen normális. 

Októberi méreckedés

Ma ismét itt volt az ideje megejteni a testsúly mérést. Lévén, hogy kb. egy hónapja volt utoljára mérve a két rosszaság.

Gizmó 1310 gramm. 

Ami jónak számít. Nem kéne, hogy ennél kevesebb vagy több legyen. Ez most pont jónak számít. 

Az utolsó méréskor 1218 grammot nyomott. Az ugye a műtét után nemsokkal volt. Tehát azóta vissza nyerte eredeti súlyát. Még egy kicsit több is. De ez még nem baj. 

Picúr pedig 808 gramm. 

Amit elég kevésnek ítélek, mert érzésem szerint egy ekkora malacnak már nagyobb súllyal kéne rendelkeznie. Most mérni fogok kb. hetente és meglátjuk, hogy változik-e a súlya. Ha csökken a súlya, akkor ki kell deríteni, hogy miért.

A múltkor 637 gramm volt. Akkor szülte ugye a kicsiket. Jobb lenne, ha egy kicsit többet nyomna. Főleg, ha  kicsiket vár. De lehet a terhesség vége felé már nem eszik annyit és ezért a súlya is csökken. A jövő héten vasárnap majd meglátjuk, hogy mi a helyzet baba ügyben. Ha addigra nem születnek meg a kicsik, akkor orvos lesz a vége. Több ételt nem tudok neki adni, mert azt is a Gizmó enné meg. Nincs kizárva, hogy a hasmenés miatt nem olyan súlyú, mint ideális esetben kéne, hogy legyen. 

Várakozás

Minden este úgy fekszem le, hogy utoljára még benézek a malacokhoz és minden reggel azzal indult, hogy malaclakosztályt nézegetek a félhomályban, hogy vannak-e már kismalacok. De eddig nem történt még semmi. Pedig annyi jel van amiből arra lehet következtetni, hogy jönnek a kicsik.

Szöszi új élete küszöbén

Szegény Szöszike senkinek sem kellett. Elég sok ismerősömet megkérdeztem, hogy szeretne-e malackát?! De egyiknek sem kellett. Akinek kellett volna malacka, annak a kis Foltos volt szimpatikus.

Szóval szegény kicsi fiú nem kellett végül senkinek. Valamit viszont tenni kellett, mert Picúr pár napon belül megszülheti az újabb kicsiket. A héten már nem is sétált Picúr és Gizmó, így Szöszinek nem volt társa a sétában. Tényleg nem tudott szegényke már semmit sem csinálni a többiekkel.

Hírek

Foltos jól érzi magát az új gazdijánál. Minden rendben van vele. Tegnap beszéltünk a lánnyal. Új nevet kapott a kicsi, már Bogyónak hívják. Találó név. Ígérte, hogy majd küld képet is a kicsi lányról. Megnyugtató, hogy minden jól halad és boldogok együtt.

Igazán cuki kicsi lány Bogyó és remélem, hogy sok-sok évig fognak boldogságban, egészségben együtt élni.

Valami készülődik?!

Nem igazán tudom, hogy mi van kicsi Picúrkámmal. De úgy tűnik, hogy lassan itt az idő az ellésre. Tegnap reggel már semmi sem volt jó neki, elég sokat eszik és még többet alszik, délután már nem bújt el az asztal alá, csak feküdt a szőnyegen. Gizmó kijött sétálni a konyhába, de Picúr nem tartott már vele. Nem szereti, ha simogatom és nem hagyja, hogy felvegyem.

Két hónapos kis malacok

Ma két hónapos Foltoska és Szöszi.
Foltos: múlthét szerdán került az új gazdijához. És azt írta a kislány, hogy rendben van tünemény.  Az első napokban nagyon meg volt lepődve a kislány, hogy Foltoska csak a sarokba ürít és nem sok mindent csinál. Elmagyaráztuk neki, hogy a malacka bizony jó nevelést kapott és nem piszkít össze-vissza. A pedig, hogy egyenlőre nem sok mindent csinál, annak köszönhető, hogy még új neki az egész helyzet, először maradt egyedül. Nincs vele sem a tesója, sem apa, sem pedig az anyukája. De jól van, oldódik és egyre barátságosabb, szépen eszik és sokat foglalkozik vele a kislány.

Picúr vemhes???!!!

Foltos gazdára talált

Megszöktek

Póráz és hám

Régóta gondolkodtam azon, hogy lassan meg kéne venni Picúrnak is a hámot. Mert lassan elég nagy lesz ahhoz, hogy rá való legyen a hám. Meg is vettem egy nyusziknak valót, mert Gizmó is azt kapott. Ez felel meg egy egészséges, felnőtt malacka számára. Most azonban még nagy a legkisebb mérete is a hámnak, úgyhogy egyenlőre még Gizmó kapja ezt az új hámot. Tetszik neki és jól is áll. Így Picúrka kapja majd a színeset.
Úgy tűnik viszont, hogy Picúr megint vemhes, úgyhogy egy darabig még nem fogom hozzá szoktatni a hámhoz, csak ha megszülte a kicsiket már.
Picúr azonban félénkebb, mint Gizmó és nem hiszem, hogy a másfél métered póráz elég lesz hozzá, úgyhogy vettem egy három méteres flexi pórázt. Tudom, hogy nagy hasznát fogjuk venni, mert így messzebb szaladhat anélkül, hogy nekem is utána kéne szaladnom.
Remélem, hogy tetszeni fog neki a dolog és szívesen hordja majd a hámot. Szükség lesz rá, mert tavasztól viszont szeretném kivinni őket sétálni. Ebben az évben is szerettem volna Gizmót elvinni sétálni, direkt hozzá szoktattam a hámhoz, csak aztán megjött Picúr, majd Gizmó műtéte és a sétából nem lett semmi. De majd jövőre, addig legalább van időnk jól megszokni a hámot.

Megvannak az új gazdik

Először Foltoskának sikerült gazdit találni. Egy nagyon kedves 18 éves lány fogja elvinni jövő héten kedden.
A két lány pedig biztosan jól ki fog jönni egymással. Örülök, hogy szerető boldog családot sikerült neki találni. És remélem, hogy sok-sok boldog évet fognak egészségben eltölteni egymás mellett.

Új lakosztály

Jó ideje gondolkodom azon, hogy nagyobb ketrecre lenne szükségük a malackáknak. De nem volt sosem elég pénzem egy jóval nagyobbat venni, mint amekkora a mostani. Ezt is 16 ezer forintért vettem fél éve. Akkor még Gizmónak elég nagy volt, aztán jött Picúr és akkor még mindig elfogadható méretű volt. De már láttam, hogy nem olyan nagy és kényelmes, mint amekkorát megérdemeltek volna.

Picúr fél éves

Új táp2

Már igazán kezdem unni, hogy állandóan úgy táp után kell nézni és sosem ehetik sokáig.
Az első táp volt a legjobb, a happy food márkájú. Ezt nagyon szerették a malackák és Gizmó majdnem egy évig ezt ette. Mindig elfogyott az összes alkotóeleme a tápnak. Egy ez fél kilós táp volt és csak 300 forintot fizettem érte.

Hudini

Gizmó a fiúk oldalán

Egy hónapos tengerimalacok

Egy hónapos Foltos

Egy hónapos Szöszi

Egyszerre négyen a szőnyegen

Mióta Gizmó hozzánk került, minden napja úgy zajlott, hogy délelőtt a saját helyén volt, délután pedig mikor hazajöttem mindig kiengedtem sétálni a szobába. Kb. 3-tól este 7-ig kint volt. Amikor megjött Picúr akkor már nyár volt, így Gizmó az egész napot kint töltötte és Picúr ezt szokta meg. Aztán kicsit visszavettünk a sétából, mert úgy tűnt, hogy Picúr terhes. Nem sétált már, csak feküdt egy helyben szinte egész nap. Persze néha azért tett pár lépést, de nem volt túl sok. Így nem is volt értelme kimozdítani a biztonságos, puha zugából, hiszen nem tudhattuk, hogy mikor érkeznek a kicsik.

Két tengerimalac, két egyéniség

Mikor Gizmót haza hoztuk még nagyon félénk volt és nem bízott az emberekben. Nem volt többé anya és apa malacka, nem voltak többé testvérkék, nem volt többé régi (ideiglenes) gazdi. Bekerült egy családba, ahol mindenki az ő kívánságait leste, őt akarta simogatni, vele akart foglalkozni. Valaki mindig ott volt mellette és beszélt hozzá.
Félős malacka volt, oly annyira, hogy miután haza hoztuk, napokig még csak a ketrec sarkában kuporgott és figyelte a megváltozott világot. Aztán megenyhült és óvatosan ugyan, de közeledni kezdett az új családjához. Nagyon ember centrikus malacka lett belőle. Nagyon igényli az emberek közelségét, akarja és követeli a simogatást. Kézből sokkal több minden megeszik/megkóstol, mint a tálból. Simogatás közben dorombol. Nem zavarja, ha a hátára fektetem és simogatom a hasát. Minden ellenkezés nélkül elviseli a karom vágást. Szépen, ügyesen beveszi a gyógyszert (fájdalomcsillapító). Hagyja, bár nem szereti ha a szőrét (sokáig) fésülöm. Nem szeret az itatóból inni, csak ha frissen karok bele vizet. Imád a szobában szaladgálni, szeret ölben lenni. Ölében tiszta malacka. Jelzi, ha menni támad kedve, ilyenkor finoman jelzésképpen megharapja az ujjamat. Szeret elbújni. Imádja az uborkát, salátát, füvet, paradicsomot, kukoricát, borsót. És persze a széna a másik nagy kedvenc. Egy nyugodt, békés, türelmes malacka. Néha úgy tűnik, hogy gondolkodik mielőtt cselekedne. Határozott elképzelései vannak arról, hogy mit szeret és mit nem. És amit bizony nem szeret, azt nem is próbálja ki. Ha nem tetszik neki valami, akkor elszalad.
Nem mondom, hogy szereti a fürdést, de nem is ellenkezik miatta. Illetve a fürdés részével még semmi gondja nincs is. Szereti, ha beszappanozom, mert olyankor jól megmasszírozom, sokat simogatom. Még a víz sincs ellenére. Azt viszont nem szereti, amikor a törölközőbe csavarom. A hajszárítót pedig egyenesen utálja. Ha teheti, akkor mindig messzire szalad tőle. Pedig igazán alacsony fokozaton használom.

Picúr már egy teljesen más malacka. Vele korán sem könnyű. Ő világ életében malacok között élt. Először a szüleivel és testvéreivel, aztán a kereskedésben a többi malacka között. Nem nagyon foglalkozott vele senki sem. Így ő már nehezebb eset. Mivel nem ragaszkodik annyira az emberhez, mint Gizmó, így ő kiszámíthatatlanabb. Érkezése előtt is malacok között volt és miután megjött utána is. Szóval ő már sosem lesz annyira ember központú, mint Gizmó.
Akkor lehet megsimogatni, amikor ő jön oda és kiköveteli a simogatást. Csak azután lehet megsimogatni, hogy megszagolgatta a kezemet és megnyalogatta kicsit. Hátulról sosem lehet neki simit adni, mert azonnal elmenekül. Nem szereti, ha kivesszük a helyéről. Pedig ugyanúgy szoktattuk kézhez, mint Gizmót. Elviseli, hogy ölben "kell" lennie, de nem rajong a dologért. Ha úgy tartja kedve akkor néha dorombol, de a legtöbbször elmegy felfedező útra. A fésülés ellen nincs kifogása. Az ételt kézből is elfogadja, de általában arrébb voltul vele. Nem azért, mert fél tőlem, hanem azért, mert attól fél, hogy valaki elveszi tőle a finom falatokat. Ő egy félénkebb, tartózkodóbb malacka, akinek határozott elképzelései vannak. Nem simogathatja akárki, akármikor. Nála pontosan kell érkeznie a reggelinek és a vacsorának. Először a füvet eszi meg és csak utána a többit. A legjobban a salátát, füvet, borsót, paradicsomot, görög dinnyét eszi meg. Nem szereti a karomvágást, ha a hátára fordítom, ha hirtelen mozdulok meg, ha vissza teszem a helyére, és a sárga répát sem eszi meg.
A fürdést pedig nagyon-nagyon nem szereti. De ezen majd próbálunk változtatni. Ahogy egyre nagyobb lesz és egyre többször fürdik majd, úgy kedveli majd meg a vizet.
A két malacka viszont tökéletesen kiegészíti egymást. Gizmó a megfontolt, gondolkodó, kedves, ember szerető malacka. Picúr pedig a tartózkodó, gondolkodó, óvatos, aktív, embert egyre jobban szerető malacka.

Méreckedés

Biztos voltam abban, hogy változott a két felnőtt malac súlya.
Picúr esetében számítani lehetett, arra, hogy a szülés után kevesebbet fog nyomni.
Szülés előtt 80-86 dkg között volt. Most 637 g-ot nyom. Tehát fogyott. De ez természetes. Ezzel még nincs is gond. Nem úgy, mint Gizmónál.
Azzal tisztában voltunk, hogy Gizmó súlya a műtét és az azt követő nehéz időszak miatt szintén csökkenni fog. De, hogy ennyire, azt nem vártam volna.
A műtét napján vagyis augusztus 22.-én az orvosnál 1 kg 30 dkg-ot mértek. Ma gondoltam megmérem és meglepetésemre már csak 1218 g-ot nyom. Szóval elég sokat fogyott. Egy ilyen kis malachoz képest, biztos, hogy sok az a súlya, mit elvesztett. A műtét hetén alig evett, aztán a múlt héten már kicsit többet falatozott. A héten pedig teljesen rendben volt az étkezése. Ha a múlt héten mértem volna még ennél is kevesebbet nyomott volna.
A két kicsi külön-külön 150 grammal született. Ma pedig Foltoska 245 g, a kis Szürke pedig 258 g.
Gyorsan gyarapodik a súlyuk, jól esznek és sokat szaladgálnak.
Ezentúl rendszeresen fogom mérni a súlyukat.

Kontrollon6...Vége

Ma öcsi is elkísért a dokihoz. Megint a kedves doki volt, ahogy egész héten. Biztos, hogy korán mentünk, és nem dolgozott még a másik. Hiszen délben az emberek többsége még dolgozik és csak délután viszi orvoshoz az állatkáját.

Három hetes tengerimalacok....eldőlt a nemük....

Újra együtt

Tegnap délután óta együtt van egy ketrecben a négy malac. Reggel összeraktam őket, mert azt éreztem, hogy Gizmónak már igazán szüksége van a kicsikre. Délután láttam, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nagyot sétáltak az ágyon és gondoltam, hogy ha már ilyen jól elvannak együtt, akkor itt az ideje újra egyesíteni a csapatot. Féltem, hogy az éjszaka hogy fog zajlani, mert rég volt már, hogy együtt lettek volna. De szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. Nem zavarta egyiket sem, hogy többet vannak egy ketrecben, mint eddig. Gizmó elég udvarias és engedékeny malacka volt, nem bántotta a kicsiket és hagyták egymást enni.
Reggel pedig közös visítással ébresztettek és alig várták már a reggelit. A mai napot is együtt töltötték végig. És ez most már így lesz jövő hét keddig. Amikor is el kell választani a kicsiket az anyjuktól. Addig pedig legyen szent a béke.

Kontrollon5

Egyre rutinosabban megyünk már a dokihoz. Minden második délután pár perc az életünkből azzal telik, hogy meglátogatjuk a doktor bácsinkat. Hétfőn és ma is a kedvesebbik doki bácsi volt.
Nem sokáig voltam suliban, úgyhogy egyre már ott is voltam Gizmóval a rendelőben. Éppen nem volt senki a doki és az asszisztens pedig a váróban beszélgetett. Azonnal behívott minket. Mondta, hogy szebb már Gizmó sebe, örül, hogy már nem gennyes és pénteken szeretne minket újra látni.
Örülök, hogy azt gondolja, hogy jobb a seb, de én jobban örültem volna annak, ha nem is kellett volna már többet orvoshoz menni. Jobb lett volna azt hallani, hogy rendben van és már nincs dolgunk a dokival.
Szerencsére sikerült gyorsan túl lenni az egészen. Gyorsan leecsetelte, visszatettük a helyére Gizmót és már úton is voltunk hazafelé.
Alig negyed órát voltunk távol itthonról.
Remélem, hogy legközelebb már azt mondja majd a doki, hogy nem kell többet menni és meggyógyult a seb. De biztos, hogy nem ezt fogja mondani. Ahhoz még túl nyílt a seb. Bár két nap alatt még sok minden változhat.

Felnőnek a kicsik

Tegnap délután először a szürke kezdte el használatba venni az önitatót, majd kb. egy órával később a kis foltos is megkóstolta a vizet. Ilyet még sosem csináltak eddig, ebből pedig tudni lehetett, hogy már csak ideig óráig fog tartani a szopcsizás.

Kontrollon4

Pénteken voltunk ugye utoljára orvosnál Gizmóval és akkor azt mondta a doki, hogy a jövő héten minden nap menjünk és lekezeli a sebet.
Hát ma is útnak indultunk. Bár most öcsi nem tartott velünk, mert neki ma suli volt. Így sajnos egyedül kellett mennem.

Megérzésről

A tengerimalacok elméletileg szeretnek elbújkálni. A három kicsire ez igaz is. Folyton a takaró alatt vagy a kartonpapírból készült házikóban vannak. Gizmóval azonban más a helyzet. Ő még sosem mászott a takaró alá és a kartonházikókban is csak alszik.
Gondoltam, hogy ma kiveszem őket a helyükről és sétálhatnak egy kicsit az ágyon. Közben pedig lehetőséget szerettem volna adni Gizmónak arra, hogy felfedezze, kipróbálja az újonnan beszerzett szállító dobozát.

Képek...

Ketten szundítanak

Szállító box

Sosem hittem volna, hogy valaha szállító dobozt kell vegyek a tengerimalacaimnak.

Amikor szóba került, hogy Gizmót műtétre visszük, akkor fordult meg először a fejemben, hogy talán kéne egy ilyen kis szállító dobozka neki. De azt gondoltam, hogy nem megyünk olyan sokszor orvoshoz, hogy szükségünk legyen rá. Egyszer megyünk a műtétre, aztán ellenőrzés és végül varrat szedés. E helyett viszont sokkal többször kellett orvoshoz vinni Gizmót. És fogunk a jövő héttől még elég sokat járni orvoshoz. Most volt egy kis pénzem és úgy döntöttem, hogy ha nem túl drága egy ilyen szállító doboz, akkor veszek egyet. Hiszen a jövő héten minden nap orvoshoz megyünk majd, akkor pedig szükség lesz rá. Praktikusabb, könnyebb ebben szállítani a malacot, neki és nekünk is jobb.
Úgy voltam vele, hogy nem akarom egy dobozba bezárni, főleg a nagy melegben, de ez így tűnik, hogy elég jól szellőzik és biztonságos.
Egyenlőre még nem tette bele Gizmót, majd csak hétfőn. Elég nagy, úgyhogy simán bele fog férni drága malacka. Aztán meglátjuk, hogy mennyire tetszik neki. Remélem, hogy megfelel majd neki, és jobban érzi magát benne.
Egy darabig remélem, hogy nem kell másikat venni és abban bízom, hogy nem kell majd sokáig használni. De még bármikor szükség lehet rá, úgyhogy most már ideje volt megvenni.
Valószínű, hogy nagyot fog nézni az orvos is, hogy micsoda doboza van Gizmónak, hiszen eddig egy használaton kívüli kis ketrecben vittük el öcsivel a malackát az orvoshoz.
Nekem nagyon tetszik már útközben vizsgálgattam, hogy miket tud. Nagyon tetszik.

Kontrollon3

Ma ismét hivatalosak voltunk az orvosunkhoz. Gizmó sebe továbbra sem gyógyul rendesen. Az egyik oldal már szépen begyógyult, a jobb oldal viszont csak nem akarja az igazat. Ott még mindig van egy nagy és mély seb.

Két hetes tengerimalacok

Bizony már ilyen nagyok Picúr kölykei. "Sokat" nőttek, okosodtak és már szinte teljesen önállóak. Picúr nem is hagyja már, hogy bármikor szopizzanak a kicsik. Egyre kevesebb van hátra, abból az időből, amit még velünk töltenek. Kb. 14-20 napig szopcsiznak a kicsik, tehát már ebből a korszakból sincs túl sok hátra. És két hét múlva elutaznak a végleges gazdikhoz. Nagyon fognak hiányozni. És a kis foltos pofijú lányzóba szerettem bele. De tudom, hogy máshol is szeretni fogják és boldog lesz. Biztos, hogy Picúrnak is hiányozni fognak. De addigra talán együtt lehet majd Gizmóval és kevésbé fogja megviselni a kölykei elvesztése.

Túl az első fürdésen

Régóta esedékes volt már a fürdés. De amíg Picúr terhes volt, addig nem lehetett megfürdetni.
Folyton belemászik a zöldséges tálba és ettől minden zöldség leve rajta ragad a hasán. Amikor pedig megszülettek a kicsik, akkor csak még rosszabb lett a helyzet, mert a szülés utáni kosz is rajta ragadt a hasán. De amíg a kicsik szopcsiznak, addig szintén nem javasolt a fürdetés az anya állat számára. De már annyira koszos volt, hogy muszáj volt ma megfürdetni. Féltem, hogy akkor a kicsik nem fognak szopni. Még most sem tudom, hogy szopcsiznak-e már. Mert este fürdettem meg hét óra környékén.

Kontrollon2

Ismét meglátogattuk az orvosunkat. És nem azokat a híreket kaptuk, amiket szerettünk volna.
Azt reméltem, hogy rendben lesz Gizmó sebe és azt mondja majd a doki, hogy "milyen szépen gyógyul, már nem kell többet elhozni, együtt lehet a forgácson a lányokkal". Helyette viszont azt mondta, hogy pénteken még szeretné látni a malackát, mert még nem jó a sebe és továbbra is kezelni, tisztogatni kell. De már gyógyuló félben van.

Túl az első karomvágáson

Gizmóval nem volt egyszerű az első karomvágás. Sötét a szőre és így a karma is. Így viszont nem lehet látni, hogy meddig tart a karomban az ér és nagyon nehéz levágni. Nem is olyan rendszerességgel vágjuk, ahogy a net mondja. Elméletileg egy felnőtt malacka karmait havonta egyszer kell vágni. Viszont Gizmó karmait inkább két hetente vágom és kevesebbet mint a világos színű malacok esetében. Így mindig nagyjából megfelelő méretű a körme és mégsem vágok bele az érbe. Eddig még egyszer sem sikerült belevágni az érbe. De nem akarom elkiabálni.

Gallér nélkül

Lelki háttér

A blog nem rólam szól, de úgy érzem, hogy ennek a bejegyzésnek most meg kell születnie. Talán később, pár év múlva nagy hasznát veszem majd.
Amikor látszott, hogy Picúr vemhes, már akkor elgondolkodtam azon, hogy mit is kéne tennem, annak érdekében, hogy le legyen több kicsi malacka.

Hat nappal az ivartalanítás után

Öt nappal az ivartalanítás után

Kontrollon

Egész nap tülkön ültem és vártam, hogy mikor hűl le egy kicsit a hőmérséklet és mikor mehetünk végre Gizmóval az orvoshoz kontrollra.
Fél hatra értünk oda és mondta az egyik várakozó nő, hogy kb. fél órát még várni kell, mert egy kutyus műtéte elhúzódott és nem végeztek még mindig. De aztán kijött a műtőből az egyik orvos és mondta, hogy gyorsan megnézi a kint várakozókat. Nem a mi orvosunk volt, de készségesen válaszolt a kérdésekre, rendesen megvizsgálta Gizmót. Nagyon figyelmes volt és jól bánt a malackánkkal.

Hét napos tengerimalacok

Már egy hete vannak velünk a kicsik és el sem tudom már képzelni nélkülük a napot. Már csak három hétig lehetnek velünk. És már most tudom, hogy nagyon fognak hiányozni. Annak ellenére, hogy próbálok távolságot tartani tőlük, mégis nagyon megszerettem őket.
Nap mint nap meglepnek valami újdonsággal, amik ugyan apróságok, de számomra megmosolyogni való, jó dolgok.

Négy nappal az ivartalanítás után

Az első nap nagyon nehéz volt és rendesen meg is ijesztett Gizmó a bedagadt popsijával, azzal, hogy egész nap meg sem mozdult, nem is evett, sőt még inni sem volt hajlandó. A kedvenc uborkája sem kellett neki. Úgy kellett fecskendőből itatni vele a vizet. Bele kellett diktálni. Aztán este ugye jártunk a doktor bácsinál és kapott szuris fájdalomcsillapítót és sokkal jobban lett tőle. Este már egy kis vacsit is evett. Másnap ugye még mindig hatott a szuris gyógyszer és csak délben kellett szájon át másikat adni.
A második nap is nagyon nehéz volt, de már láttuk az alagút végét. Látszott, hogy hat a gyógyszer és jobban van.

Hat napos tengerimalacok

Nagy változásról nem tudok beszámolni az elmúlt napokhoz képest. Viszont van egy édes történetem, amit viszont leírok.
Foltos képű mindig belemászik a zöldséges tálba és úgy eszegeti a finom falatokat. Eddig a szürke nem csinált ilyet. Ma délben viszont úgy döntött, hogy csatlakozik foltoskához és ő is bemászik a tálba. De ugye foltoska bent volt és esze ágában sem volt onnan kijönni. Az az ő helye. Megelégelte a szürke próbálkozásait és oda dobott neki egy kis salátát. Foltoska folytatta a tálból való evést, a szürke pedig megelégedett a saláta darabbal.

Gizmó három nappal az ivartalanítás után

Ma úgy gondolom és látom, hogy határozottan jobban van Gizmócska.
A reggelit még az ideiglenes lakásában fogyasztotta el. Aztán nyolc környékén kivettem és letettem az ágyra. Még falatozott egy kicsit a szénából és egy kis füvet is evett. Megtörölgettem az orrát és a szemét. De ez nem nagyon tetszett neki és folyton el akar bújni. De végül csak túl voltunk ezen a procedúrán is.
Majd kivettem Picúr és a kicsiket a helyükről. Hogy együtt tölthessék a napot Gizmóval.

Gizmó két nappal az ivartalanítás után

Hála a tegnap este kapott szuris fájdalomcsillapítónak Gizmó az este evett már egy pár falatot és éjszaka jól aludt. Ma reggel ugyan még nem visított, hogy éhes lenni, de azért elfogadott egy kis uborkát, és egy falat répát. Lecsúszott még a délelőtt folyamán egy kis spenót levél, egy negyed levél saláta, egy negyed marék fű, egy falat sárgarépa levele. Ivott végre egy kortyot. Reggel és egész délelőtt sokkal élénkebb volt az első naphoz képest. Biztos, hogy jót tesz neki a szuris fájdalomcsillapító.

Öt napos tengerimalacok

Sok változás nincs tegnap óta. Továbbra is elevenek, mozgékonyak, sokat esznek. Ma már simán lecsúszott a saláta.
Már eszik: fű, saláta, répa, uborka, a tápból pár falat, Picúr tejcsije, padlizsán, zeller, paradicsom. De a fő táplálék jó ideig még Picúrnál van. A többiből csak egy-egy falatot esznek.
Foltosabbik vagyis ketteske a rácsot imádja eszegetni. Szürke vagyis egyeske pedig a szénát eszi nagyon lelkesen.
Ma nem volt sétálás az ágyon, mert nagyon meleg volt és nem szívesen vettem volna ki őket. Nem akartam, hogy kimelegedjenek. Jobb volt ez így.
Egyre önállóbbak, egyre ügyesebben járnak és esznek. Ma reggel már hallani lehetett enyhe nyöszörgéseket. Amikor jött a reggeli. Picúr visított, a kicsik meg próbálták utánozni.
Ma egy könnyű, laza, meleg napunk volt, de minden rendben van.

Négy napos tengerimalacok

Ma először fogtam őket igaziból kézbe. Eddig figyelembe vettem azt, hogy nem szabad megfogni, mert az anyja könnyen elutasíthatja. De most szükséges volt a kézbe vétel. Ugyanis ki kellett takarítani a ketrecüket és ehhez ki kellett őket venni a helyükről. A földre nem állt szándékomban letenni őket, hiszen még olyan kicsit és hamar elveszhetnek. Inkább az ágyat tettem biztonságossá és oda tettem le őket. Először a kis szürkét vettem ki, aztán Picúr és végül a foltosat. Ha már kézben voltak, akkor megnéztem, hogy milyen szerszámmal rendelkeznek. Az biztos, hogy teljesen egyformák lent. Én lánynak mondanám őket, de még annyira kicsik, hogy nem vagyok ebben biztos. Eddig úgy tűnik, hogy Y alakú.

Egy nappal az ivartalanítás után

Nagyon nagy bűntudatot érzek azért, amit Gizmóval tettem.

Fájdalmai vannak, rosszul érzi magát. Nem mozog és szinte egész nap csak egy helyben fekszik, nem sokat eszik és nem nagyon foglalkozik sem Picúrral sem pedig a kicsikkel. Kicsit letettem mind a négyet az ágyra, hogy Gizmónak legyen társasága. Meg amúgy is takarítani kellett a ketreceket. Szóval letettem őket, körbeszagolták egymást és Gizmó elvoltunk az ágy végébe, a fal felé fordult és nem akart senkivel sem foglalkozni. Gyorsan kitakarítottam a ketrecét és visszatettem bele. Azonban azért az ágyon hagytam, hogy legalább legyen egy kis társasága. Hátha később jobb kedve lesz, vagy legalább megnyugtatja az, hogy a többiek mellette vannak.

Gizmó a hím tengerimalac ivartalanítása

Mikor Gizmó hozzánk került arról volt szó, hogy lány. Aztán kiderült, hogy fiú.
Mindenki azt mondta, hogy ezek az állatok csoportban élnek és sokkal jobban érzik magukat, ha van mellettük egy malacka társ. Úgyhogy most nyáron elmentünk egy állatkereskedésbe és választottunk egy malackát. De előtte megkérdeztük az eladót, hogy Gizmó milyen nemű. Erre azt válaszolta, hogy fiú, csak éppen impotens és nem nemző képes. Így választottunk mellé egy lányt. Picúr pedig augusztus 19.-én ugye megellett két kicsi malackát.

Három napos tengerimalacok

A mai nap igen nyugodtan telt számukra. Folyamatosan követik anyát, és ha lehetne, akkor egész nap csak tejen élnének. Persze ezt továbbra sem hagyja Picúr. Ma már megkóstolták a kicsik a száraz tápot és a salátát is. Illetve egy falat alma is landolt a pocakjukban. Továbbra is nagyon mozgékonyak és elevenek.
Megnéztem a nemüket. Hát nem is tudom. Most egyenlőre mind a kettőnek Y alakú. Nem úgy tűnik, mintha fiúk lennének. De ez majd csak később fog kiderülni, amikor kicsit nagyobbak lesznek. Jó lenne, ha mind a ketten lányok lennének.
Picúr továbbra is jól végzi dolgát, ügyes anyuka.
Annak ellenére, hogy nem akarok nekik nevet adni, hogy ne kötődjek hozzájuk túlságosan, hiszen el fogjuk őket ajándékozni, mégis csak nevet kaptak. A barnás általában foltos névre hallgat a szürke pedig szöszi. Olyan, mintha egy kis hölgy lenne.

Két napos tengerimalacok

Egy napos tengerimalacok

Malac webcam

Amikor megkaptam Gizmót szerettem volna kamerát szerelni a ketrece fölé, hogy lássam, hogy mit csinál. De nem nagyon tudom, hogy hogyan kéne megcsinálni. Ehhez nem nagyon értek, kameránk is csak egy régebbi, rosszabb minőségű van. De ettől függetlenül kíváncsi lennék arra, hogy mit csinál otthon, amikor nem vagyok vele. 

Mióta meg van Picúr még jobban érlelődött bennem, hogy csak kéne egy jobb kamera és egy program, amivel figyelni tudom őket. 

Most pedig megszülettek a picúrkák. Sikerült kölcsönkérnem egy kamerát, de még a program nincs meg, amivel közvetíteni tudok. 

Ha előre lépés lesz, akkor látni fogja mindenki, mert a kamera képet kiteszem a weboldalra. 

Újszülött tengerimalacok

Már egy ideje tudtuk, hogy Picúr vemhes, de azt gondoltuk, hogy legalább két hét van még hátra. De nagyot tévedtünk.
Picúr ma reggel kilenc órára megellett két kicsi tengerimalacot.
Reggel hatkor kapott enni. Ekkor már sejtettem, hogy valami nem stimmel. Ugyanis minden reggel hatkor és este hétkor szokott visítani, hogy éhes. De most reggel meg sem szólalt. Kicsi nyöszörgések voltak, de semmi más.

Gizmó névnap

Ma ünnepli Gizmócska a névnapját. Amiről majdnem el is feledkeztem. Ugyanis nem gondoltam, hogy van a malacok számára is névnapos naptár. Aztán valahogy kilyukadtam egy olyan oldalon, ahol láttam, hogy van malac névnapos naptár. Gondoltam, hogy akkor megnézem gyorsan, hogy mikor is ünnepli ez a kis tünemény a neve napját. És látom, hogy pont ma van neki.
Délután kapott is egy kis finomságot, amit a fressnapfban vettem. Nem igazán tetszett neki, de azért megevett belőle egy falatot. Jobban örült a finom dinnyének. Amit most nevezhetünk névnapi tortának is. Jövőre biztos, hogy jobban fogok figyelni a névnapjára és jobban fel fogok készülni erre a napra.

Boldog Névnapot Gizmó!!

Új táp....

Gizmó mindig is válogatós malacka volt. Már az első naptól fogva megvolt a kedvence és nem mindent evett meg a tápból. Ezért fokozatosan átszoktunk egy másikra. Amiből szinte mindent megeszik, csak a nagy szárított zöldségeket és gyümölcsöket nem. Mivel kap minden nap friss, finom, nyers zöldségeket.
Mióta itt van Picúrka, Gizmó még válogatósabb lett. Ráadásul Picúr sem eszi meg a nagyobb szárított dolgokat. Sokszor csak állnak a teli tápos tál felett és visítanak, hogy éhesek.

Vemhes tengerimalac?

Most a legfontosabb kérdés, hogy Picúr vemhes-e? Minden gondolatom e témakör körül forog.
Mikor Picúr hozzánk került kb. két-három hónapos lehetett. Kislányként érkezett és már akkor tartottam attól, hogy egyszer vemhes lesz Gizmó mellett.  De egy szakértő megnyugtatott, hogy Gizmó impotens és nem képes babákat gyártani Picúrral.

50 nap

Ennyi ideje van velünk Picúr. Növöget, szépen eszik, jól viselkedik, a szelídítése is jól halad. Már tudja, hogy mikor kell jönnie a reggelinek és a vacsorának és mindig idejében jelzi, hogy jó lenne, ha kapna már enni. Pár napja még nem volt biztos abban, hogy jó dolog, ha simogatják. De kb. 3 napja már dorombolt ha simogatom és már jön, hogy ő is kéri a simit. Néha úgy tűnik, hogy féltékeny Gizmóra. Amikor Gizmót simogatom, akkor  jön Picúr és arrébb tolja Gizmót, hogy most ő következik. Ha valami finom falat van nálam, akkor csak őt lehet etetni, különben még Gizmó szájából is kiszedi a falatokat.

Pótlás

Régóta nem írtam. Most itt az ideje pótolni a lemaradásomat.
Két hétre elmentünk nyaralni a családdal. Erre minden évben el szoktunk menni. A malackákra addig az egyik barátnőm vigyázott. Gizmó tavaly már járt ott és jól érezte magát. Gondoltam, hogy most is jó helyen lesznek ott. Megbíztam a barátnőmben, hogy ismét jól kijönnek majd. Gizmó  nem felejtette el a barátnőmet és az ott töltött tavalyi két hetet. Nem félt a madaraitól és a családtól. Azonnal oda szaladta a barátnőmhöz és várta, hogy kap-e valami finomságot. Persze, hogy akadt egy kis uborka ideiglenes gazdinál. Örültek egymásnak.

Második hét

Két hete van velünk Picúr, és eddig minden a lehető legjobban alakul. Nem akarom elsietni a dolgokat, nem úgy, mint Gizmó esetében tavaly.

Egy éves Gizmó

A születésnapját nem tudjuk pontosan. Kb. öt hónapos lehetett, amikor hozzánk került. Viszont pontosan ezért, mert nem tudjuk a pontos születési idejét, úgy döntöttünk, ha mai napot nevezzük ki születésnapnak. Szóval Gizmó ma egy éves lett. Nagyon jól érzi magát, eléggé válogatós fajta malacka. Nem szereti a répát, csak ha le van reszelve, az uborka, fű, saláta, paradicsom viszont a kedvencei. Nyáron nagy kedvenc lett még a borsó és a kukorica is. Nagyon ember centrikus malacka és ez egyenlőre így is marad. Bár most már ugye itt van neki Picúrka. Akivel reméljük, hogy hosszú-hosszú évekig fognak nagy boldogságban és egyetértésben, egészségesen élni.

Közös éjszaka

Bizony együtt töltötték tegnap az egész napot. Reggel ketrecben, délután pedig a szobában lehettek együtt. Nagyon jól elvoltak. Örültek egymásnak, folyton szaladgáltak, magyaráztak.

Első közös nap

Délelőtt az elkerített szobában szaladgálhattak.
Egészen jól elvoltak. Nem bántották egymást. Volt nagy kergetőzés, vinnyogtak. De jól elvoltak. A Picúr folyamatosan követi Gizmót. Mindig játszani akar. Délre már úgy tűnt, hogy Gizmó elfáradt. De Picúr még bírta és játszani akart. A pihenés érdekében viszont be kellett tennem mindkettőt Gizmó ketrecébe. Ahol volt még egy kis kergetőzés. Aztán pihentek egy nagyot. És nyugodtan játszottak estig. Egymást kergetik szinte egész nap, de nem durvák, nem agresszívak. Jól elszórakoztak eddig.
Estére viszont külön tettem őket.
Volt nagy panaszkodás. De hamar megnyugodtak és jöhetett a vacsora. Nem sokat ettek, Picúr folyamatosan Gizmót kereste.
De nem tölthették még együtt az estét. Talán majd holnap már leszek olyan bátor, hogy estére is együtt hagyjam őket.

A nagy találkozás

Egy hete van velünk Picúr és minden a legnagyobb rendben zajlott eddig. Az első napokban nyugodt, csendes malacka volt. Nem is lehetett a hangját hallani. Az elmúlt pár napban viszont rendeződtek a dolgot és már jelezte, ha éhes volt és enni kért. A simogatástól sem húzódott el. Bár okos malacka és megjegyezte, hogy én vagyok az, aki kiveszi. Ezért amikor benyúlok hozzá, akkor először elszalad. Mert nem szereti, ha kiveszem. De a simit nagyon szereti. Azzal sem szokott baja lenni, hogy ha az ölemben van és simogatom. 

Picúr ötödik teljes napja...

Picúr negyedik teljes napja....

Vasárnapra terveztük a nagy találkozást. De Gizmó és Picúr annyira izgatott volt ma, hogy úgy döntöttünk egy kisebb találkozóra megszervezzük őket. Ketten fogtuk a két malacot. Az én kezemben volt Picúr, anya kezében pedig Gizmó. A nagyobb malacot jobban kézben tudja tartani. Én pedig tudom, hogy a kicsit mennyire erősen lehet megfogni, ha szükséges. Hamar megtalálták egymást. 

Gizmó néhányszor jelzés szerűen megharapdálta Picúr lábát. Aki erre hangosan reagált. Akkor anya kicsit visszahúzta. Nem akartuk, hogy bántsa a kicsit. 

Egy darabig elvoltak így. Aztán Gizmó az ölembe akart jönni, Picúr pedig befurakodott anya ölébe. Így megtörtént a helycserés támadás. Gizmó az én ruhámat szagolgatta. Picúr pedig anya ölében "dünnyögött". 

Nagyon édesek voltak. Aztán Gizmó kicsit megnyugodott. Elkezdhettük  mindkettőt simogatni. Egyre nyugodtabbak lettek. Végül Picúr rátette a fejét Gizmóra és így pihentek pár percig. 

Imádom őket. Annyira szépek voltak így együtt. Remélem, hogy a vasárnapi nagy találkozó jól fog sikerülni. Azon vagyok/vagyunk, hogy minél könnyebb legyen a nagy találkozás. Ha fokozatosan szoktatjuk  őket össze, remélhetőleg jobban fog sikerülni a vasárnapi nap. Szerintem én jobban izgulok a vasárnap miatt, mint ők. 

Picúr harmadik teljes napja

Reggel menetrend szerűen kiengedtem Gizmót sétálni a szobába. Azonnal keresni kezdte Picúrt. Aki hallatta is a hangját. Aztán hamar a földön találta magát a ketrecben. Édesek voltak, mert azonnal egymás társaságát keresték, olyan volt, mintha puszilkodtak volna. Aztán Picúr még egy kicsit pihent, közben Gizmó próbálta elérni őt. Így nem sokat tudott aludni. Gizmó ma már kevesebbszer járta körbe Picúr ketrecét. Volt már a konyhában is sétálni. Imád ott lenni. Meg is dicsértem nagyon, hogy ilyen ügyes volt és kijött egy kicsit a szobából. Kapott sok-sok simít. Gyorsan visszarohant. Ami számomra azt jelentette, hogy képes Picúrtól távol is a megszokott módon viselkedni, úgy ahogy régen. Szóval hamarosan helyre kerülnek a dolgok. Legalábbis remélem.

Délben pedig kivettem Picúrt, kicsit simogattam, közben pedig Gizmó jobban meg akarta nézni a kicsit. Aki tűrte a dolgot. Gizmó kicsit meghúzta Picúr szőrét. Egy kevés szőr Gizmó szájában maradt. Gyorsan véget vetettem a közvetlen ismerkedésnek. Még mielőtt Picúrnak baja esik. Bár nem szólt semmit Picúrka, én nem örültem annak, hogy Gizmó így közeledett hozzá.

Számomra még újdonság, hogy két malac van a lakásban. Eddig mindig egyedül volt az aktuális malacka. De most úgy éreztem, hogy megérettem arra, hogy két malacot tartsak. Persze segítségem is akad. Úgy egyeztünk meg, hogy öcsivel ketten fogjuk őket gondozni. Ő egyenlőre még jobban ragaszkodik Gizmóhoz. Amíg nem lesz szelídebb Picúrka, addig inkább csak én veszem naponta egyszer kézbe. De öcsi nagyon lelkes és sokszor kijön, hogy megsimogassa a malackákat. Az etetésben és takarításban is segít.

Holnap még jobban próbálkozunk az ismerkedéssel. És reménykedünk abban, hogy vasárnap már össze lehet őket engedni. Addig azonban vagy csak ketrecen keresztül érintkeznek, vagy úgy, hogy Picúr a kezemben van. Aztán vasárnap jöhet a nagy találkozás, amikor egy elkerített részen a két malacka végre jobban is érintkezhet, megismerheti egymást. Aztán majd eldől, hogy mennyire szeretik egymást és lehet-e őket együtt tartani.  

Második teljes nap itthon...

A mai nap mindenki számára tartogatott izgalmakat. Ugyanúgy kivettem Gizmót a lakásából, ahogy tegnap. Picúr ma is a földön volt a ketrecben. Gizmó teljesen izgatott volt, hogy nem fér hozzá a kicsihez. Körbe- körbe keringett a Picúr ketrece körül. Ma ki sem ment a szobából. Pedig szeret a konyhában is sétálgatni. Szóval alapvetően csendes volt a nap. Amikor Gizmó kurrogott, akkor néha Picúr is. Jó volt látni, hogy keresik egymás társaságát. Picúr többször is felállt a ketrecben és próbált közeledni Gizmó felé. Gizmó szagolgatta a kicsi fenekét.

Kicsit később, délben Zoli öcsi segítségét kértem. Ő fogta meg Gizmót a kezében, én pedig Picúrt. Gondoltam, hogy így esetleg jobban hozzáférnek egymáshoz. De nem a tengerimalacok nem így gondolták. Jelzés képpen Gizmó megharapta Picúr orrszőrét. De természetesen nem esett be a kicsinek. Aztán Picúr el is bújt az oldalamhoz. Szóval nem stresszeltem tovább a kicsit. Gizmót letettük a földre sétálni. Picúr pedig a kezemből ette az ölemben a salátát. Aztán visszakerült a helyére. Utána már csak távolságtartón figyelték egymást. Már mind a ketten elfáradtam gondolom én. Hosszú volt a délelőtt. Aztán jött egy kis ebéd.

Majd felhívtam az állatorvost, hogy megkérdezzem, hogy mennyibe kerül a tengerimalacok nemének megállapítása. Azt monda, hogy három ezek forint. Majd azt mondta, hogy ha ellenkező neműek, akkor a fiút javasolja ivartalaníttatni. Ezen elég erősen elgondolkodtam, úgy hírtelenjében. Hiszen nem akarunk kicsiket. Főleg akkor nem, ha Picúr még ilyen fiatal és veszélyes számára a terhesség és az ellés. Megijedtem és bármire képes lettem volna akkor azonnal. Szégyenszemre még arra is, hogy ivartalaníttassam a fiút. Bármelyik is lett volna az. De szerencsére anya nem esett kétségbe, a józanság határán volt és azt javasolta, hogy inkább vigyem el a kereskedésbe a malacokat és kérdeztessem meg, hogy melyik milyen nemű.

Nagyon féltem, hogy esetleg Gizmó tényleg fiú és nem lehet majd együtt tartani Picúrral. De szerencsére a dolog, ivartalanítás nélkül is megoldódott. Visszavittem öcsivel a kereskedésbe a két malacot, és kértem az eladót, hogy segítsen eldönteni, hogy mi a helyzet a nemet illetően. Kiderítettem, hogy Gizmó fiú, de nem képes szaporodásra, mert impotens. Kicsi a fütyköse, vagyis alig fejlődött ki, ami miatt elméletileg nem képes kicsiket csinálni. Ennek én mérhetetlenül örültem. Bár öcsi nem, akié Gizmó. Ő szerette volna, ha fiú lett volna és ráadásul még képes is lett volna kicsi gyerekeket gyártani. Mert ő majd később szeretne kicsi malacokat. Nagyon sajnálom Gizmót és Zoli öcsit is. De nekik így lesz a legjobb. Gizmónak viszont jó lesz, mert így nem kell egy fiúval együtt élnie, akivel mindig meg kell harcolnia a rangsorért és kicsi babákat sem kell folyton gyártania. Öcsit viszont tényleg sajnálom. De lesz még malaca és lesznek még kicsi malackái. Most a legfontosabb, hogy ellenkező neműek, tehát a rangsoron nem vesznek össze. Viszont kicsiket sem tudnak csinálni az eladó szerint.

Sajnos nincs annyi pénzem, hogy feleslegesen elvigyem mind a kettőt orvoshoz, csak azért, hogy kiderüljön, hogy milyen neműek. Ha az eladó szerint Gizmó impotens fiú, Picúr pedig egészséges kislány, akkor én hiszek neki.

És tényleg csak reménykedni tudok abban, hogy nem fognak kicsi malacokat gyártani. Ha mégis, akkor bajban vagyunk. Nem szeretném, ha kicsi malackákat csinálnának és ettől Picúr beteg lenne. Mert a korai szaporodás, párosodás egészségtelen a kislány malac számára.

Szeretem mind a kettőt és hírtelen ötlet volt csak, hogy ivartalaníttatom a fiút. Imádom őket és hülye voltam, hogy ilyen gondolatok jutottak eszembe. Én csak jót szerettem volna nekik. Első sorban Gizmónak. Hiszen ő a mi első tengerimalacunk hosszú évek óta és nagyon ragaszkodunk hozzá. Soha többet nem veszem a fejembe az ilyen hülye gondolatokat. Nem is tudom, hogy miért voltam ilyen ostoba. De tudom, hogy így a legjobb. Főleg, ha nem születnek kicsi malacok. Társak lehetnek, de még sem lesznek kicsik. Én legalábbis nagyon remélem, hogy az eladónak van igaza és nem születnek tengerimalacot e két malackától.

Remélem, hogy ettől függetlenül nagyon boldogok lesznek együtt és szép életük lesz. 

Az első teljes nap itthon...

Szóval a mai nap csak az övé volt. Hagytam Picúr, hogy megszokja a hangokat, a fényeket és persze Gizmó hangját és illatát.

Kapott reggel egy nagy levél friss salátát. Amit nagyon gyorsan el is pusztított. Amíg Gizmó reggelizett, addig én megtettem az első lépést egy hozzá és reményteli kapcsolat felé. Picúrnak adtam reggelire egy kis tápot. Evett belőle egy kicsit. Aztán odanyújtottam neki egy kis uborkát. És láss csodát el is vette az ujjaim közül. Én annyira boldog voltam. Nem gondoltam, hogy el fogja venni ilyen rövid idő után a kezemből az ételt. Nem akarom siettetni a dolgokat, úgyhogy ha ő elszalad, vagy sír, akkor nem zaklatom tovább. Reggel még nem szerette volna, ha megsimogatom. Elszaladt a drágaság. Gondoltam teszek egy próbát és leteszem a földre Picúr ketrecét és kiveszem Gizmót a helyéről. Azt szerettem volna látni, hogy mit szólnak egymáshoz. Mert ugye este nem nagyon vettek egymásról tudomást és nem is az volt a cél. De most igen kíváncsi voltam, hogy mit szólnak egymáshoz. Én nagyon boldog voltam, amikor válaszoltak egymásnak. Aztán Picúr enni kezdett, Gizmó pedig körbe- körbe szaladgált Picúr ketrece körül. Láthatóan érdekelte, hogy mi van a ketrecben. Jó volt látni, hogy ilyen simán ment az első találkozás. Reménykedem abban, hogy a későbbiekben még jobban fog menni ez az egész és nagyon-nagyon jó barátok lesznek. Gizmó jól kifáradt, úgyhogy visszatettem a helyére, a közelébe pedig Picúr. Azóta a ketrecük egymás mellett van, és nagyon jól elvannak így. Ha az egyik ébren van, akkor általában a másik is. Úgy tűnik, hogy Picúr sokkal jobban érdeklődik Gizmó iránt, mint fordítva. De ez természetes, hiszen eddig Picúr sok másik malackával élt együtt. De a remény, ha meg utoljára. Én nagyon bízom abban, hogy gyümölcsöző lesz a kapcsolatuk. Elméletben mind a ketten lányok, úgyhogy nagy baj nem lehet. Aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

Délutánra már odáig jutottunk, hogy meg tudtam simogatni Picúrt, úgy, hogy nem szaladt el. Még nem dorombol, mint ahogy a cicák és Gizmó teszi, de már ez is haladás, nem egész egy nap után. 

Róluk...

Nagy kalandok várnak még erre a két kicsi malackára. És csak reménykedni tudunk abban, hogy jól ki fognak jönni egymással.

Gizmót egy ismerősünk adta nekünk még 2010 júliusában. Akkor még kicsi volt, de nem olyan kicsi, mint most Picúr.

Nehéz volt rávenni a szülőket, hogy malackánk legyen. Aztán beleegyeztek, de nem gondoltam volna soha, hogy egyszer még egy malackánk lesz. Aztán nem rég szóba került, hogy Gizmó talán egyedül érzi magát, unatkozik napközben, amikor nem tudunk itthon lenni és vele foglalkozni. Szerettünk volna neki társat. Egy ideje már keresgéltem, hogy hol van egészséges, jó árban levő malacka. És tegnap meg is találtuk a megfelelő helyet. Ahol a malacok jól voltak tartva és még az ára is elfogadható volt. Anyát nem tartott sokáig meggyőzni, hogy a malackának nálunk van a helye.

Délutánra már itthon is volt az újdonsült családtag. Aki először a Lotti nevet kapta. Ő egy aranyos, csendes lány malacka. Aki még nagyon fél az emberektől. De ez nem is csoda. Eddig más malacokkal volt együtt és jól érezte ott magát. Szóval azzal nem lesz baj, hogy nem szereti Picúr a társaságot. Azért lett a drágaságunk végül Picúr, mert nehezen lehetett megjegyezni a Lotti nevet. Egyeseknek ez nehezen megy. De a Picúr név nagyon is illik rá. Hiszen olyan kicsi még. De egyszer majd megnő és akkor erős, nagy malacka lesz. Akkor már nem lesz olyan kicsi és vicces lesz azt mondani, hogy Picúr. Főleg, ha szép, nagy termetes lesz.

Most jött haza ügye. Így este nem nyúztuk már. Csak tettünk a ketrec aljába egy kis takarót és a tetejére is. Tettünk be neki gyorsan szénát. Aztán már a helyén is volt. Nem nagyon akartuk zavarni. Elég nagy stressz volt számára, hogy kiszakítottunk az előző környezetéből. Nem akartam tovább stresszelni. Ő elbújt, én pedig este betettem neki egy kis répát és uborkát. Nem tudhattam, hogy mi az amit megeszik, amit szeret. Az uborka hamar el is fogyott. A répa azonban ott maradt. Bár pár falatot azért evett belőle. A táphoz hozzá sem nyúlt, amit egy kis fém tálba tettem. Féltem, hogy éjszaka esetleg sírni fog, éhes lesz, úgyhogy kicsi darabokra tépkedtem egy nagy levél salátát és betettem a tálba. Nagyon hamar megérezte az illatát a salátának és gyorsan rávette magát. Éjszaka pedig minden rendben volt. 

Róluk fog szólni a blog. Nem szakértő írja a blogot, csak egy lány, aki imádja a malackáit és szeretné az első naptól megörökíteni kettejük közös életét.

Picúr.

Gizmó